Infrastruktúra-optimalizáció

A legtöbb szervezet számára az informatikai infrastruktúra lehetne a legfontosabb stratégiai eszköz, és fontos szerepet játszhatna (vagy inkább kellene játszania) az üzleti lehetőségek megteremtésében. Ez a potenciál csak akkor aknázható ki, ha az informatika és az üzlet területe összehangoltan működik, kiforrott infrastruktúra üzemel, és optimális egyensúly áll fenn az emberek, a folyamatok és a technológiák között.

Elemzők szerint az átlagos informatikai költségvetésnek több mint 70%-át infrastrukturális elemekre (kiszolgálókra, operációs rendszerekre, tárolóeszközökre és hálózati eszközökre) fordítják. Ha ehhez hozzávesszük még az asztali és a mobileszközök frissítésével és felügyeletével járó problémákat, az informatikai infrastruktúra előtt álló sajátosan komplex kihívásrendszerrel találjuk magunkat szemben.

Az informatikai infrastruktúra stratégiai eszköz és nélkülözhetetlen fundamentum. A rá épülő szoftver tudja biztosítani azokat a szolgáltatásokat és felhasználói alkalmazásokat, amelyek szükségesek a vállalkozások hatékony és sikeres működéséhez. Sok szervezetnél olyan gyors fejlődést vont maga után az új technológiák megjelenése, hogy rendkívül bonyolult, rugalmatlan és rosszul felügyelhető adatközponti és asztali infrastruktúra jött létre, amelynek nemcsak magasak, de az üzleti szükségletek változásától függetlenül javarészben állandóak is a költségei.

A legtöbb szervezet tudatában van annak, hogy milyen fontos az informatikai infrastruktúra optimalizálása és költséghatékonnyá alakítása, ezért kísérletet tettek infrastruktúrájuk racionalizálására és működési hatékonyságuk fokozására. E célból konszolidálták az adatközpontot, szabványosították az asztali rendszereket, bevezették az informatikai üzemeltetés bevált módszertanait stb. Ha viszont az informatikai osztály izoláltan végzi el ezeket az átalakításokat, az nem elég ahhoz, hogy elérjék a vállalkozás által elvárt és tartós fejlődést. Ahhoz, hogy hosszú távú legyen a javulás az informatikai infrastruktúrában, a szervezeteknek távlatosabb, stratégiai szemlélettel kell közelíteniük az infrastruktúra érettségéhez, és kapcsolatot kell teremteniük a szolgáltatások és az érettség fokozása érdekében elvégzett fejlesztés, illetve az üzleti szükségletek és az átfogó üzleti stratégia között.

Az infrastruktúra-optimalizációs modell

A Microsoft Infrastructure Optimization Model nevű infrastruktúra-optimalizációs modell segítségével a szervezetek könnyebben felmérhetik (és ennek megfelelően továbbfejleszthetik) infrastruktúrájúk jelenlegi állapotát, átlátva ennek a költségek, a biztonsági kockázatok és az üzemeltetési agilitás terén fennálló vonzatait. Jelentős költségmegtakarítás érhető el a nem menedzselt környezet felől a dinamikus környezet felé való elmozdulással. Fokozható a biztonság a rendkívül sebezhető alapszintű infrastruktúra felől az érettebb, dinamikusan proaktív infrastruktúra felé való továbblépéssel. Az informatikai infrastruktúra felügyelete terén eltolódás tapasztalható a korábbi, nagyban manuális és reaktív szemlélet felől a nagy fokban automatizált és proaktív módszerek felé. A Microsoft és partnerei biztosítani tudják azokat a technológiákat, folyamatokat és eljárásokat, amelyekkel ügyfeleik belevághatnak az infrastruktúra optimalizálásának nagyszabású vállalkozásába. Korábban csak apró részekre vonatkozó eljárások léteztek (ha léteztek egyáltalán), most pedig az optimalizált, megismételhető folyamatok felé haladunk. Egy szervezet egyre inkább fokozni tudja saját üzleti agilitását és az általa nyújtott üzleti értéket azzal párhuzamosan, ahogyan az alapszintű állapot felől elmozdul a dimenzió másik végpontja, a dinamikus állapot felé; ezzel ugyanis javulnak az infomunkások és a vezetők munkafeltételei, és új üzleti lehetőségek válnak elérhetővé.

A vállalatok a Microsofttal közösen és a modellt keretrendszerként felhasználva gyorsan átláthatják, hogy milyen stratégiai értékkel és üzleti előnyökkel jár, ha szervezetük továbblép az érettség „alapszintjéről” (ahol az informatikai infrastruktúra lényegében költségtényezőnek minősül) a „dinamikusabb” használat felé, amikor is egyértelműen látják az informatikai infrastruktúra értékét, és stratégiai üzleti eszközként és az üzleti lehetőségteremtés tényezőjeként kezelik.

Az infrastruktúra-optimalizációs modell a gyakorlatban

A Microsoft Infrastructure Optimization Model kialakítása során felhasználtuk az iparág bevált módszereit, a Microsoftnak a nagyvállalati ügyfelei körében szerzett tapasztalatait, illetve alapul vettük a Gartner infrastruktúra-érettségi modelljét és az MIT architektúra-érettségi modelljét. A Microsoftnak az volt az egyik fő célja az infrastruktúra-optimalizációs modell megalkotásával, hogy létrehozza az érettség mérésének egy olyan keretrendszerét, amely könnyen használható a technikai lehetőségek és az üzleti érték mércéjeként.

A modell használatának első lépése az, hogy felmérjük, a modell melyik érettségi szintjénél tart jelenleg a szervezet. Amikor megállapítottuk az érettség jelenlegi szintjét, a következő lépésben a modell alapján kialakítunk egy tervet, amely azt írja le, hogyan fogunk továbblépni az érettségi szintek sorában, amíg el nem érjük a maximális üzleti előnyt nyújtó célszintet.

1. szint – az alapszint

Az alapszintű informatikai infrastruktúrát manuális, lokális folyamatok jellemzik, valamint az, hogy minimális a központi felügyelet, nem léteznek az informatikai biztonság, a biztonsági mentés, a lemezképkezelés és -telepítés, a megfelelőség és az egyéb területek szabályzatai és szabványai, vagy nem tartják be őket. Általában véve kevés ismerettel rendelkeznek a jelenleg működő infrastruktúra részleteiről, illetve arról, hogy milyen taktikával lehet azt a legnagyobb hatással továbbfejleszteni. Az eszközök és az erőforrások hiánya miatt ismeretlen az alkalmazások és a szolgáltatások általános állapota. Nincs olyan csatorna, amelyen keresztül meg lehetne osztani egymással az informatika terén felgyűlt ismereteket. Az alapszintű infrastruktúrával rendelkező cégek azt tapasztalják, hogy az infrastruktúrájukat nagyon nehéz felügyelni, jelentősek az asztali gépek és a kiszolgálók üzemeltetési költségei, hogy a biztonsági fenyegetéseket csak reaktív módon tudják kezelni, és csak minimális kedvező hatást tudnak kifejteni az üzleti tevékenységnek az informatika előnyeinek kiaknázására való képességére. Minden javítás, szoftvertelepítés és szolgáltatás sok emberi munkával és jelentős költségekkel jár.

A vállalatok számottevő előnyhöz juthatnak, ha az ilyen alapszintű infrastruktúráról áttérnek a szabványos infrastruktúrára, ugyanis költségeket takaríthatnak meg a következők révén:

• szabványok, szabályzatok és ellenőrzési funkciók kialakítása, az ezek foganatosítását szolgáló stratégiák kidolgozása
• a biztonsági kockázatok csökkentése a „mélységi védelem” megteremtése – tehát többrétegű, a peremhálózat, a kiszolgálók, az asztali gépek és az alkalmazások szintjén működő védelem kialakítása
• sok manuális és időigényes művelet automatizálása
• a „bevált módszertanok” (ITIL, SANS stb.) használata
• törekvés az informatika stratégiai eszközként, nem teherként való kezelésére

2. szint – a szabványos szint

A szabványos infrastruktúrában bizonyos rendszabályok lépnek életbe, ugyanis léteznek olyan szabványok és szabályzatok, amelyek előírják, hogyan kell felügyelni az asztali gépeket és a kiszolgálókat, hogyan lehet új gépeket csatlakoztatni a hálózathoz, hogyan kell az Active Directoryval felügyelni az erőforrásokat, a biztonsági házirendeket és a hozzáférés-szabályozást. A szabványos állapotnál tartó szervezetek már tudatában vannak, hogy milyen értékek rejlenek az alapszintű egységesítésben és a szabályokban, de még mindig meglehetősen reaktívak. Általában minden javítás, szoftvertelepítés és asztali szolgáltatás közepes mennyiségű emberi munkával és közepes költséggel jár. Elfogadható színvonalú leltárral rendelkeznek azonban a hardverekről és a szoftverektől, és már a licenceket is menedzselik. A biztonsági óvintézkedések a peremhálózat lezárásával fokozzák a védettséget, de a belső biztonság továbbra is kockázatokat rejt.

A szervezeteknek előnyére válik, ha áttérnek erről a szabványos állapotról a racionalizált állapotra, ugyanis jelentős mértékben nő az infrastruktúrájuk szabályozhatósága, a proaktív szabályzatokkal és eljárásokkal felkészülhetnek sokféle helyzetre, a lehetőségektől kezdve a katasztrófáig. Ismerik a szolgáltatásmenedzsment fogalmát, a szervezet lépéseket tesz ennek megvalósításáért. A technológia egyre nagyobb szerepet kezd játszani a racionalizált infrastruktúra felé való elmozdulás során: üzleti eszközzé válik, mind kevésbé teher, sokkal inkább szövetséges.

3. szint – a racionalizált szint

A racionalizált infrastruktúrában minimálisra csökkennek az asztali gépek és a kiszolgálók felügyeletével járó költségek, a kiforrott eljárások és szabályzatok kezdenek már szerepet játszani az üzleti tevékenység támogatásában és bővítésében. A biztonság területét nagyfokú proaktivitás jellemzi, gyorsan és szabályozottan reagálnak a fenyegetésekre és a problémákra.

Az emberi beavatkozás nélküli szoftvertelepítés minimalizálja a költségeket, a bevezetéshez szükséges időt és a műszaki gondok mennyiségét. Minimális számú lemezképet tartanak karban, az asztali rendszerek kezelése alig igényel emberi beavatkozást. Jól átlátható leltárral rendelkeznek a hardverekről és a szoftverekről, és csak a valóban szükséges licenceket és számítógépeket vásárolják meg.

A biztonsági funkciók nagymértékben proaktívak, szigorú szabályok és óvintézkedések vonatkoznak minden területre, az asztali gépektől kezdve a kiszolgálókon keresztül a tűzfalig és az extranetig.

A szervezetek további üzleti előnyöket érhetnek el, ha a racionalizált szintről továbblépnek a dinamikus állapotra. Ha új és alternatív technológiák bevezetésével kezelik az üzleti kihívásokat és a lehetőségeket, annak sokkal kisebbek a költségei, mint az előnyei. Néhány szolgáltatásra szolgáltatásmenedzsmentet alkalmaznak, a szervezet lépéseket tesz azért, hogy ezt szélesebb körben bevezesse. A dinamikus állapot értékét mérlegelő szervezetek általában azt keresik, hogyan válthatnák üzleti előnyre az informatikai infrastruktúrájukat.

4. szint – a dinamikus szint

A dinamikus infrastruktúrával rendelkező szervezetek tökéletesen tudatában vannak, hogy milyen stratégiai értéket nyújt az infrastruktúrájuk a vállalkozás hatékony irányításához és a versenyelőny megőrzéséhez. A költségek teljes körben szabályozva vannak, mindenre kiterjed az integráció – a felhasználókra, az adatokra, az asztali gépekre és a kiszolgálókra, a felhasználók és a részlegek közötti együttműködésre; a mobil felhasználóknak közel az irodával megegyező szintű kiszolgálásban és lehetőségekben van részük, bárhol legyenek is.

A folyamatok teljesen automatizálva vannak, gyakran szerves részei magának a technológiának, így az informatikai eszközök az üzleti szükségletekhez igazodnak, és azoknak megfelelően irányítják őket. A további technológiai beruházások jól körülírható, mérhető előnyt hoznak a vállalatnak.

A saját működési feltételeiket megteremtő szoftverek, a karanténszerű rendszerek alkalmazása a javításkezelésre, a bevált biztonsági szabályok betartása révén a dinamikus szervezet automatizálni tudja az eljárásokat, és ezzel fokozza a rendszerek megbízhatóságát, csökkenti a költségeket, és emeli a szolgáltatási szintet.

A szervezeteknek előnyeik származnak abból, ha növelik a dinamikus hányadot az infrastruktúrájukon belül: javul a szolgáltatások rendelkezésre állása, nő a cég versenyképessége, jobban megállja a helyét az összehasonlításban, és nagyobb üzleti kihívásokkal tud szembenézni. A szolgáltatásmenedzsment kiterjed minden nélkülözhetetlen szolgáltatásra, az elvárások szolgáltatásiszint-szerződésekben vannak megfogalmazva, és rendszeresen felülvizsgálják a tevékenységeket.

Középvállalatoknak

Az Atigris Zrt. megkezdi az ingyenes infrastruktúra állapotfelméréseket a középvállalatok körében. A felmérés és a hozzá kapcsolódó szolgáltatás a Microsoft infrastruktúra-optimalizációs modelljére épül.

A modell alkalmazása jelentős előnyt nyújt az általános alapinfrastruktúra mind a négy területén, legyen szó akár koncepcionális tervezésről, akár tényleges megvalósításról:

• azonosság- és jogosultságkezelés
• asztali számítógépek, szerverek és egyéb informatikai eszközök karbantartása
• biztonság és hálózatkezelés
• adatmentés és -visszaállítás

A modell alkalmazása segít megállapítani, hogy az ügyfelek jelenlegi megoldásai mennyire felelnek meg a leghatékonyabb, leginkább takarékos gyakorlatnak, és segít abban is, hogy a modell által ajánlott változtatásokkal az ügyfelek további költségeket takaríthassanak meg.

Nagyvállalatoknak

Az ATIGRIS Informatika a Microsoft új Infrastruktúra Optimalizációs (IOI) modelljét felhasználva kíván nagyvállalati partnerei segítségére lenni az alábbi területeken:

• Informatikai működési költségek erőteljes csökkentése a nem, vagy kevéssé menedzselt környezet felől a dinamikus, menedzselt infrastruktúra felé történő átalakítással
• Informatikai biztonság fokozása az IT rendszerfelügyelet nagymérvű automatizálásával
• Optimális licenszkihasználás biztosításával
• A megvásárolt informatikai infrastruktúra finomhangolásával, annak tapasztalati tényeken alapuló optimális kihasználhatósága érdekében
• A Microsoft Infrastruktúra Optimalizációs modellje valós nagyvállalati tapasztalatokon, iparági szabványok alkalmazásán és a Gartner által kidolgozott infrastruktúra érettségi modell elvein egy saját optimalizációs utat kínál a nagyvállalati partnerek számára.

A modellt a valós életben az ATIGRIS egy többlépcsős folyamat során valósítja meg ügyfeleinél -mondta el Sali Róbert a cég vezérigazgató helyettese. Az első lépcsőben egy jól bevált és minden részletre kiterjedő kérdőíves felméréssel tájékozódni lehet az adott cég informatikai érettségi szintjéről, majd ennek alapján szükséges meghatározni a szükséges további infrastruktúra optimalizációs lépéseket.

A költségek csökkenése az alábbi területek megfelelő működésével érhető el:

• IT szabványok, szabályzatok és ellenőrzési funkciók kialakítása
• biztonsági kockázatok csökkentése, többrétegű, a peremhálózat a kiszolgálók, az asztali számítógépek és az alkalmazások szintjén egyaránt működő védelem kialakítása
• manuális, időigényes műveletek felváltása
• A modell alkalmazásával az ATIGRIS célja, ügyfelei olyan Microsoft alapú infrastruktúrát alakíthatnak ki, amely dinamikus, illetve megfelelő eszközt ad az üzleti döntéshozók kezébe az adott cég hatékony irányításához és a versenyelőny megőrzéséhez. A modell segítségével az IT költségek teljes körűen szabályzásra kerülhetnek, az integráció a teljes rendszerre kiterjed, a mobil felhasználók pedig az irodában megszokott szinten lehetnek képesek az IT szolgáltatások kihasználására.

Ugrás a lap tetejére.
Ugrás a kezdőlapra.